Chevrolet G10

A Chevrolet Van, más néven Chevrolet/GMC G-sorozatú furgonok a General Motors által 1964 és 1996 között gyártott kisteherautók sorozata. A járművet személyszállító és teherbusz-konfigurációban, valamint kivágott furgon alvázzal is értékesítették. A három generáción át ( G10, G20 és G30) gyártott modellsort a Chevrolet és a GMC márkanevek alatt árulták. Az 1996-os modellév után a GM kivonta a G-sorozatú furgonokat, és a GMT600-as platformú Chevrolet Express váltotta fel őket.

Első generáció (1964-1966)

Az első General Motors furgon a Chevrolet Greenbrier vagy Corvan volt, amelyet 1961-ben mutattak be. A Chevrolet Greenbrier gyártása az 1965-ös modellévben fejeződött be. Az első generációs Chevrolet furgon az első G10 gyártása, 1964-től 1966-ig. Az 1964-es Chevrolet kisteherautó vezetőfülkés kialakítású volt, a motort az első ülések között és mögött helyezték el. A motorokat és a fékeket a Chevy II- től kapta meg. Ezt a modellt a GMC Handi-Van néven is értékesítették. Az első generációs furgonok csak a rövid tengelytávval voltak elérhetők, és csak a szabványos 2,5 literes 90 LE-s egyenes 4-es vagy Chevrolet Straight-6 motorral adták el őket. Az ablakok opcionálisan elérhetőek voltak, de gyárilag egyszerűen az oldalakra vágták őket. 1965-ben a Chevrolet hozzáadta a Sportvan-t. A GMC ablakos furgonját Handi-Bus néven forgalmazta. Az kényelmi felszerelések, a fűtés és a jobb első utasülés opcionális volt. A 90 LE-s 2,5 literes négyhengeres motor alapfelszereltség volt. Választható volt a 120 LE-s 3,2 literes Chevrolet Straight-6 motor. A Warner háromfokozatú kézi váltója alapfelszereltség volt oszlopváltással. A 2 sebességes Powerglide automata sebességváltó opcionális volt. Az 1965-ös modellév kisebb változtatásokat tartalmazott. A hűtőrács nyílásait kiszélesítették, és közvetlenül a lökhárító felett kapott egy további nyílást a hűtés fokozása érdekében. Biztonsági övek kerültek hozzá. Az 1965-ös modellév bemutatta a Chevrolet Sportvant és a GMC Handi-Bust. A Sportvan inkább egy utasbarát kisteherautó volt, a furgon karosszériájába öntött ablakokkal. Az utasoldali ajtókhoz behúzható hátsó lépcsőt alkalmaztak a Sportvanon. 3,2 literes I6 alapfelszereltséggé vált, míg a 3,8 literes I6 140 LE volt opcionális.

Második generáció (1967-1970)

1967-ben a Chevrolet kisteherautó jelentős arculatváltáson esett át. Az elülső vezérlőfülke kialakítása megmaradt, de a motor helyét meghosszabbították, és áthelyezték, hogy beleférjen az opcionális V8-as Chevrolet Small-Block motor. A motor hűtését javították. A második generációs Chevrolet kisteherautó az 1967-es modellel indult, a jármű új külsővel, valamint a hosszabb tengelytávú változatokkal, valamint az opcionális V8-as motorral először. A fényszórókat új hűtőrácsba helyezték át. 1967-ben a G20 nagy teherbírású volt. A G20 nehezebb felfüggesztést és megnövelt vontatási képességet tartalmazott. A G20 modell csak a 108 hüvelykes tengelytávú változatban volt elérhető. 1967-ben a 3,8 literes 140 LE I6 már alapfelszereltség volt. Választható volt a 4,1 literes 155 LE-s I6 vagy egy 4,6 literes kéthordós V8-as, amely 175 LE teljesítménnyel rendelkezik. A fékeket most egy biztonságosabb osztott rendszerré fejlesztették. 1968 volt az első év, amikor a Chevrolet kisteherautók oldalsó helyzetjelző lámpákkal és reflektorokkal rendelkeztek. Az opcionális V8-as motort 5,0 literes 2 hordós V8-asra frissítették, amely 200 LE-t ad le 4600 fordulat/percnél. Opcióként 4 sebességes sebességváltó, valamint a G20 3/4 tonnás furgonokhoz erőfékek is elérhetők voltak. 1969-ben a 3-fokozatú TH-350 Turbo-Hydramatic automata sebességváltó választható volt. Karosszériába integrált klímaberendezést kínáltak a 6 és 8 hengeres Sportvan modellekhez. Az 1970-es modellév volt az utolsó éve a négyszögletes kialakításnak. A 4,1 literes soros 6-os motor, amely 155 LE-t 4200-as fordulatszámon ad le, már alapfelszereltségnek számított. Az 5,0 literes 2 hordós V8-as mellett egy 5,7 literes 4 hordós 255 LE-s V8-as motor lehetett elérhető opció először 1970-ben. A klímaberendezést az 1970-es modellévre leállították.

Harmadik generáció (1971-1996)

1970 áprilisában a GM bemutatta a harmadik generációs G-sorozatú furgonokat, mint 1971-es modellévet. A modellcsalád teljes újratervezésekor a furgonok elülső motoros konfigurációt alkalmaztak. A 25 éven át tartó gyártás során a harmadik generációs G-sorozatú furgonok a General Motors által tervezett egyik legrégebben gyártott járműplatformmá váltak.

1982-ben egy 6,2 literes V8-as lett az első dízelmotor, amelyet a G-sorozatban kínáltak. A kisteherautókhoz hasonlóan egy 4,3 literes V6 váltotta fel a 4,1 literes soros-6-ost, mint 1985-ös standard motort. 1987-ben a V6 négyhordós karburátorát fojtószelepházas üzemanyag-befecskendezéssel váltották fel. Az 5,0 literes és az 5,7 literes V8-asok követték. A három és négysebességes kézi sebességváltó mellett a G-sorozatú furgonokat három és négysebességes automata váltóval is kínálták. 1988-ban opcionálisan bevezették az üzemanyag-befecskendezéses 7,4 literes V8-ast, amely az első nagyblokkos V8-as lett a modellcsaládhoz. 1990-re a kézi sebességváltók megszűntek, és a négyfokozatú automata szinte minden karosszéria konfiguráció alapfelszereltségévé vált. 1992-ben a négyfokozatú automata teljesen felváltotta a háromsebességes automatákat. Míg a benzinmotorok kínálata az 1988-as modellév után nagyjából változatlan maradt, a 6,2 literes dízelmotort 1994-re 6,5 literre bővítették, a G-sorozatú kisteherautókhoz pedig csak szívómotoros változatot kínáltak. 1996-ban, csak 1 tonnás G30-as sorozatként kínálták.