A járművek fékezésére különböző okokból lehet szükség: 1. A jármű haladási sebességének csökkentése érdekében, lassítás vagy megállás céljából. 2. Lejtőn haladás során a kocsi sebességének megtartása, szabályozásának céljából. 3. Illetve az álló jármű rögzítésének, véletlen elindulásának megakadályozásának céljából. A fékrendszerek lehetnek felépítésük szerint dob vagy tárcsafék. A járművek fékrendszere különböző feladatokat lát el: Az üzemi fék feladata az autó sebességének gyors, biztonságos és jól adagolható csökkentése megállás vagy lassítás céljából. Az üzemi fék működésének a jármű sebességétől, terhelésétől és az út lejtésszögétől függetlenül mindig megfelelő hatékonysággal kell működnie. A rögzítőfék feladata, hogy a gépjárművet álló helyzetben rögzítse. A rögzítőféknek az útviszonyoktól függetlenül, sík és lejtős úton is biztonságosan kell rögzítenie a járművet a sofőr távollétében is. A rögzítőfék legtöbb esetben mechanikus szerkezetű. Az utastérben elhelyezett kar vagy pedál reteszelésével hozható működésbe, a rögzítőfék általában a sofőr beavatkozásáig aktív marad.  A fékrendszer szerkezeti egységei feladatuk szerint csoportosítva lehetnek vezérlő, erőátviteli és fékszerkezeti elemek. A fékrendszer vezérlő eleme üzemi fék esetén a fékpedál vagy rögzítőféknél a kézifékkar. Ezek működtetésével a sofőr vezéreli a jármű fékrendszertét, szabályozza a fékerő nagyságát. Az erőátviteli egységek, főfékhenger, fékfolyadék, fékcső, feladata, hogy a sofőr által kiadott fékező erőt továbbítsák mechanikus vagy hidraulikus úton a fékszerkezeti egységek felé. A fékszerkezeti elemek fékmunkahengerek, féknyergek, fékbetétek, féktárcsák a hozzájuk érkező fékező erőt alakítják a kerék forgásával ellentétes fékező nyomatékká.