Dobfék

A jármû kiegyensúlyozott fékezéséhez hozzájárulnak a fékpofák, a munkahengerek, és a feszítők. A dobfékek javítása során le kell cserélni a fékpofákat, valamint a munkahengereket és a feszítőket. Ezek az alkatrészek a fékbetétekhez hasonló igénybevételnek vannak kitéve. A dobfékeket inkább hátsó féknek alkalmazzák.

A dobfék a gépjármûvek kerekeire szerelt fékdobok sima felületére, dörzsbetéttel burkolt fékpofák feszítésével való hatás elérése. A gépjármûvek fékszerkezeteinek feladatai: lassításkor, lejtőn lefelé menet a jármû fékezése – mozgási energia súrlódási energiává (hővé), nyomási energiává (motorfék) alakítása, megálláskor, álló helyzetben a jármû rögzítése. A dob kör alakú belső feléhez hozzávaló pofákat a munkahengerrel vagy kézifék bowdené-vel kifele irányuló mozdulattal neki szorítja így fejti ki a fékhatását. A dobfékbe található két pofa hozzávaló állítók, szerelékek és a munkahenger, ami pedálnyomásra kifele mozog. Dobfék elégé zárt rendszer a korszerûbb modernebb autóknál már nem is nagyon alkalmazzák legalábbis főféknek, hisz vannak olyan autók melyek külső ránézésre tárcsafékes hátul, de a parkoló rögzítő féket egy különleges tárcsával oldották meg melynek a belső része kis dobféket tartalmaz, ebben nincsen fékmunkahenger! A dobféket néha érdemes szétszedni és a fékportól kitakarítani. A dob kopása onnan is észrevehető, hogy nehéz leszedni a dobot hisz akad a pofákba, azaz a dobnak válla van. Dobok javítására páran a felszabályozást alkalmazzák, de ez nem ajánlott, kisebb plusz ráfordítással lehet új dobott venni. Létezik sima hagyományos dob, valamint amelyik tartalmaz csapágyat is. 

A fékezés kinematikája: a jármû kinematikai (mozgási) energiájának átalakítása súrlódás révén hővé.

A súrlódó elem szerint:

-dobfék

-tárcsafék

-szalagfék

Mûködtetés szerint:

-mechanikus

-hidraulikus

-pneumatikus (légfék)

A fékdobegyütt forog a kerékkel, a fékpofák álló tárcsára vannak szerelve. A fék munkahenger olajnyomása a fékpofákat nekifeszíti a fékdobnak és a keletkező súrlódó erő fékezi azt. A fékdobokat általában öntik; készülhetnek kettős fémöntéssel alumínium-ötvözetből öntöttvas gyûrûvel. Öntvények anyagaként gömbgrafitos öntöttvasat vagy temper öntvényt alkalmaznak. A hûtőbordával rendelkezők nagyobb szilárdságúak és jobb hőelvezetők.

A fékpofák acéllemezből sajtolással és hegesztéssel, illetve alumíniumötvözetből öntéssel készülnek. A súrlódó betétek mûanyagból /pl. duroplaszt/, acél-sárgaréz fémszálakból, vagy grafit-cellulózból készülnek. Rögzítésük a fékpofához szegecseléssel (sárgaréz, alumínium, vörösréz), vagy ragasztással történik. A dobfék előnye: a zárt térben elhelyezkedő fékpofák szennyeződése, kopása kicsi ezért hosszabb élettartamúak. Hátránya:a zárt tér miatt rossz a hûtés, ezért korlátozott a terhelhetősége.

Alkalmazásahaszongépjárművek, személygépkocsik hátulsó tengelyén.

Üzemi nyomása: 25-50 bar

A dobfék típusai:

szimplex → egy munkahenger két dugattyúval

duplex → két munkahenger egy-egy dugattyúval

duo-duplex → két munkahenger két-két dugattyúval

Mechanikus fékrendszerek

Mechanikus fékrendszereknél a fékdobban elhelyezett fékpofákat rudazat vagy drótkötél mechanikus úton feszíti szét. A fékpedál lenyomásakor a fékkulcs a fékrúdon és a fékkaron keresztül elmozdul és a fékpofákat szétfeszíti. A fékpedál visszaengedésével a rugó a fékkulcsot, illetve a fékpedált visszahúzza, ezzel a fékhatás megszûnik. Az ismertetett fékberendezést egyszerûsége és megbízhatósága miatt a mai motorkerékpároknál is alkalmazzák. A gépkocsiknál a nehézséget az okozza, hogy a négy fékberendezésnek egyenlő hatással kell mûködnie. Emellett a kerekek - a rugózás miatt - lengő mozgást végeznek, s ez a rudazat mûködését, esetleg a rudazat elmozdulásának hosszát a lengés mértékében károsan befolyásolja. További nehézség a fékberendezések kopása, a rudak vagy a drótkötelek nyúlása, deformálódása, mely miatt a fékberendezés beállítása állandóan változik. E hátrányos tulajdonságok miatt ma már csak rögzítőfékként használják.

[Dobfékek itt]