 |
Karosszéria elemek, vízhűtők
A gépjármű feladatától függően a kocsitest sokféle lehet. Mint a gépjármű fő egysége, két alapvető feladatot lát el: Felveszi a jármű használata közben ébredő igénybevételeket, ezért szükséges, hogy merev és teherbíró szerkezet legyen. Lehetővé teszi a személyek és a rakomány biztonságos elhelyezését. Személygépkocsi esetén, biztosítja az utasok kényelmét, valamint a vezető számára a nem fárasztó, biztonságos vezetés feltételeit.
A kocsitest eleinte alvázból és a ráépített karosszériából állt. Ma a személygépkocsik és az autóbuszok már önhordó kocsitesttel készülnek, azaz alvázuk és karoszszériájuk egy egységként készül. A korszerű kocsitesttel szemben támasztott követelmények: aktív és passzív biztonság, kis önsúly, könnyű be és kiszállás, ill. rakodás lehetősége, kis légellenállás, könnyű szerelhetőség, javítás, korrózióállóság, hosszú élettartam, esztétikus megjelenés, olcsó előállítás.
|
|
Alvázas személygépkocsi
Az alvázas kocsitest, jól terhelhető merev egység, a kocsi önsúlya azonban nagy volt, ami a gyorsításnál hátrányosan hatott. A beépíthető motorok teljesítménye korlátozott, nem közömbös tehát, hogy egységnyi motorteljesítménnyel mekkora tehetetlen járműtömeget kell gyorsítani.
Részalvázas, részlegesen önhordó személygépkocsi
A gyorsítási tulajdonságok javítása érdekében, úgy csökkentették a kocsitest tömegét, hogy könnyítették az alvázat, majd az így legyengített alvázról a terhelés egy részét átvitték a cél érdekében megerősített karosszériára. Az így készített részalváz és a hozzá kapcsolt karosszéria már jól bírta a terhelést és ugyanakkor ezzel bizonyos súlyerő is megtakarítható volt. A nyitott gépkocsik, valamint az olyan gépkocsik építésénél, amelyeknél a karoszszéria nagyobb részét műanyagból készítik, legtöbb esetben a kocsitest alsó részét erősítik meg a teherbírás érdekében. Az így épített gépkocsit padlóvázas gépkocsinak nevezték el. A részalvázas jármű gyorsítási tulajdonságai az alvázas gépkocsihoz viszonyítva kedvezőbbek lettek és ezzel a tüzelőanyag-fogyasztása is, bizonyos mértékben csökkent, mivel a kisebb tömegű gépkocsit kevesebb energiával lehetett gyorsítani, majd mozgásban tartani.
Önhordó karosszériás személygépkocsi
A személygépkocsi önsúlyának további csökkentése érdekében, a repülőgép héjszerkezetű törzsének mintájára, elkészítették az önhordó karosszériát. Jellemzője, hogy elemeit vékony, 0,6-1,4 mm vastag acéllemezből alakra sajtolják és sajtolással kivágják, majd a kisajtolt lemezekből, összehegesztéssel szekrényes tartókat képeznek ki. A szekrényes tartók további összehegesztésével elkészítik a kocsitest merevítő vázát és erre hegesztéssel erősítik fel a burkoló lemezeket.
Vastagabb lemezt a csomópontokban és olyan helyeken alkalmaznak, ahol a kocsitesthez a motor, a hajtómű, a kormánymű, vagy a futómű csatlakozik. A burkoló lemezeket szintén alakra vágják és sajtolják majd a vázszerkezetre hegesztéssel rögzítik. Az összehegesztés után az alakra sajtolt burkoló lemezek a merevítő tagokkal együtt, részt vesznek a teherviselésben.
Az így elkészült kocsitest már megfelelően teherbíró és könnyű szerkezetet képez. A könnyű szerkezettel épített kocsitesttel a gépkocsi gyorsítási tulajdonságai, valamint tüzelőanyag-fogyasztása igen kedvező. Hátránya viszont, hogy ha ütközés miatt a kocsitest megsérül, a teherbírása csökken, mivel a teherviselésben minden szerkezeti eleme részt vesz.
A javítás megkönnyítése érdekében gyakran azt az eljárást alkalmazzák, hogy egyes, könnyen sérülő szerkezeti elemeket, mint például a sárvédőket, nem hegesztéssel, hanem oldható csavarkötéssel rögzítik a kocsitesthez. Így elemcserével, a sérülés kijavítása egyszerűbbé válik.
|