Mi az a CVT váltó?
A CVT (Continuously Variable Transmission) szó szerinti fordításban folyamatosan változó áttételt jelent. A CVT-váltó története egészen az 1950-es évekig vezethető vissza, amikor is a holland DAF 1958-ban bemutatta a Variomatic névre keresztelt sebességváltót a DAF 600-as modellben, az összes verzió ennek az elvén működik manapság. Közel fél évszázadon keresztül pihentették ezt a technikát az autógyártásban, kerti traktorokban, motoros szánokon, motorkerékpárokon alkalmazták, sőt, még repülőgépek generátoraiban is megtalálható volt ez a megoldás. A fokozatmentes váltó a robogókról lehet ismerős. A CVT-váltót számos személyautóban alkalmazzák már, de nagyrészt kisebb méretű modellekben fedezhető fel. Kevesebb helyet foglal, könnyebb, így költséghatékonyabbá teheti egy kiskategóriás autó gyártását, mint a hagyományos váltók bármelyike. Leginkább a Toyota, a Nissan és a Honda alkalmazza, de az Audinál is feltűnhet, méghozzá Multitronic néven.
Hogyan működik?
A CVT-váltó relatíve egyszerű elven működik: a lelke két változtatható átmérőjű kúptárcsában és a közöttük feszülő szíjban rejlik. A kúptárcsák a egymástól való távolságukat képesek változtatni, ezáltal a sugár változik, ezekre a szíj felfekszik, így változtatva az áttételt. A különböző vezérlő paraméterek alapján a kúpfelületek állítása hidraulikusan történik, és mivel a tárcsák távolsága bármekkora lehet, így a fokozatok száma is végtelen a két meghatározott végpont között. Nincsenek előre beállított áttételi arányok, mint a hagyományos automatáknál vagy manuális váltóknál, lényegében ez egy egysebességes egység, végtelen sebességfokozattal. Jelen esetben a motor fordulatszáma nem egységes a kerekek sebességével. Az adott viszonyoknak megfelelően a vezérlés a legoptimálisabb állásban működteti a szerkezetet, így lesz akadásmentes, egyenletes a gyorsulás, illetve a motorfék előidézte lassulás is.
A japánok jeleskednek a CVT-váltók gyártásában: a Honda, a Toyota, a Subaru és a Nissan a fokozatmentes váltás nagy imádója. A Nissan saját fejlesztése az Xtronic CVT, mely kiemelkedik a sorból: 7,3:1 áttételi viszonyszámmal teljesít, belső súrlódás pedig rendkívül alacsony. Az olajveszteség csökkentését a tárcsák és a szíj érintkezési felületének módosításával érték el, csökkentve a szükséges olajnyomást, kisebb méretű olajszivattyút használva. Ezekkel együtt még a speciális összetételű, alacsony viszkozitású olaj használata járult hozzá a belső súrlódás csökkenéséhez.
A modern CVT-k már saját vezérléssel is rendelkeznek. A Nissan esetében az Adaptív Fokozatváltás Vezérlés teszi lehetővé, hogy a váltó érzékeny gázreakcióval és fölényes gyorsításokkal kényeztesse utasait. Ezeken felül ügyel, hogy nagy sebességnél ne legyen túl magas a motor fordulatszáma, ezáltal csökkentve a zajszintet.
A hagyományos CVT-k mellett létezik a hibrid modellekhez készült úgynevezett e-CVT, mely valamivel hatékonyabban hangolja össze a villanymotor és a belső égésű motor nyomatékát. A CVT-váltó a Toyota esetében a Hybrid Synergy Drive (HSD) hajtáslánc fontos elemét képezi, így ez többek között megtalálható a Prius és Lexus IS 300h modellekben. A Subaru saját, Lineatronic fejlesztése az állandó összkerékhajtáshoz csatlakozva szíj helyett lánccal működik, mellyel a fejlesztők szerint nagyobb nyomatékot képesek átvinni és a hatásfoka is jobb.
A hagyományos automata váltókhoz képest a CVT kevesebb mozgó alkatrésszel rendelkezik, így talán kisebb a hibalehetőségek felmerülése. Ha a megfelelő váltóolaj kerül bele a gyártó szerint megszabott időintervallumokban, akkor képes sokáig gond nélkül szolgálni, akárcsak egy hagyományos manuális egység. A gyenge pontja talán a szíj lehet, ami a kopás következtében csúszásra lehet hajlamos, mely által az autó már nem úgy fog gyorsulni, ahogy előtte tette. Illetve van egy többtárcsás olajfürdős kuplung is benne, az úgynevezett indító kuplung, amit még elég könnyen ki lehet nyírni. Számolni kell azzal is, hogy a CVT-váltó jóval drágább társaihoz képest és a javítása is költségesebb lehet.
